Csizmát nekem!

Hosszas merengés után úgy döntöttem, hogy kell nekem ez a gumiveszkó. Több minden is indokolja:
1. westerncsizma-formája van,
2. rózsák és halálfejek vannak rajta,
3. tök jól tudnám használni Bélán, amikor esik az eső, és én nem tudok felmenni a kertünk asszem 100 méterre lévő végébe, hogy felhívhassam a mobilomon az én mély, szexis orgánumú Szelídítőmet (csak ott van térerőm).

Na jó, igazság szerint egy ilyen hímzett lábfejű 37-es Sendra csizmát szeretnék a másik, nem hímzett lábfejű 37-es Sendrám mellé, de az árából most a Márit kell kistafírungoznom, mert mezítláb tudok motorozni, viszont motor nélkül kevésbé… Ami a gumilábbeliket illeti, kergetek kósza álmokat motorgumi-cseréről is… Lehet, hogy hülyeség, de meggyőződésem, hogy a Dunlop kemény, mint a fejem, és elég nagy bűnrészessége van abban, hogy a jobb térdemen jóformán már csak szimbolikus bőrréteg van. Ja, ebben a hülye agyamnak is, mert nem vettem fel a térdvédőmet, de még is csak jobb az előbbit hibáztatni, tiltakozni biztosan nem fog.