Bikerszoknya

Z: A Devils Börzén alig ismertelek meg szoknyában!
én: A szoknyától megváltozott a fizimiskám, vagy mi?
Z: Izé, nem, csak olyan furán jól nőcis voltál… Gyakrabban kéne bulikba szoknyában jönnöd…
én: Ok, szerzek szélálló és protektoros szoknyát, és abban fogok motorozni!

Fuxmánia

Mirában azt (is) szeretem, hogy bármennyire is tökös/dögös motoros lány, előbb-utóbb mindig kitör belőle a nagyonnőci. Szombat délután is, amikor már feladtam a küzdelmet a vadiúj láncommal, amely számomra teljesen érthetetlen módon már a térdemnél lógott és mérgemben csak odadobtam az asztalra, ő köré állította a névjegykártyánkat és ráhelyezte a kupacra a gyűrűjét. Ezután már én is fuxtalanítottam magam, a vége ez lett.

No more emo

Jó dolog, ha az embernek van egy öccse, az még jobb, ha ez a bizonyos öccs néha a személyes sofőrjének nézi. Legutóbb is ott ücsörögtem Quasimodóban rá várva az esztergomi buszpályaudvaron, amikor a mellettem lévő kocsma ajtaján kiszűrődő zenefoszlányokból ráismertem az Ismerős Arcok Fenyők c. számára. Öcsém busza késett, én meg úgy döntöttem, hogy jár nekem egy bambi (meg persze ez a szám). Az ajtón ez a helyes rajzocska lógott, bíztatva, hogy ez a hely pont jó lesz nekem. Benn persze akadt női fodrászhoz járó kölyök, de többségben voltak a punkok és rockerek. Éppen leraktam duplapicike popsimat a bárszékre, amikor megszólaltak a Black Sabbath Paranoid-jának nyitó hangjai, de kínomban felröhögtem, mert felismertem a Kispiricses átiratát. Ilyen nincs, már ilyen helyekre is eljutott ez a szám???

Kispirics c. nótát az a Blues Company nevű formáció követte el, akikkel kapcsolatban mindig ambivalens érzéseim támadnak. Egyrészről adott egy lassan motoros lagzilajcsinak minősülő műsor, legtöbbször iszonyatosan primitív és vulgáris szövegű dalokkal, másrészről meg adott egy olyan énekes-dobos jelenség, aki a Deák Blues Band alapítótagja volt és úgy tud zenélni, hogy miatta anno a párkányi salakban keresgéltem az állkapcsomat (akkor elmaradt a "blúzkampanis" sallang, és maradt a zene). Blörót személy szerint is imádom, egy igazi tündérbogár pasi, de a Kispiricstől idegzsábát tudok kapni...

Ennek ellenére a zenekar egy igazi sztár, és erre akkor döbbentem rá, amikor a tavalyi mocsai koncert után a közönség első sora Blöró felé nyújtogatta a kezét, csak hogy egy pillanatra megérintse őket! Az Iron Horses-féle solti bulin is akkor rengett meg a Halászcsárda, amikor rázendítettek és annyian táncoltak, hogy fizikai képtelenség volt közlekedni még a tánctér szélén is... Ezzel persze tisztában van az összes valamirevaló motoros találkozó szervezője is, így egyik sem engedheti meg magának, hogy ne hívja meg a Blues Company-t. Az már persze teljesen mellékes, hogy én már 10 évvel ezelőtt is a boroskólás poharamba akartam fúlni, amikor egy komplett bluescompanys motoros találkozós nyár után még a meghívásos bulikon is felcsendült a "Kispiricsi falu végén..." sor...

De nem adom fel a reményt, Blööörróóóóó, légy szives jáááácccál mááá blúúúúzt!!! :)

Nőiesség, vagy mi...

Vettem egy szépséges övet és egy láncot, hogy néha legalább egy picit tűnjek (ha már muszáj) elegánsnak. Kiszámoltam, hogy az árából elmotozhattam volna Telčbe (Csehország) és vissza. Baszki! :(

Vissza kell mennem Telčbe, meg Český Krumlovba, meg Velenicebe, meg... :)

Hoppá...

...felrakták a nagykékesi templomról szóló postom egy Hartáról szóló honlapra!

Igaz, hogy elfelejtettek arról értesíteni, hogy komplett az egész anyagot átmásolták, de azért egy kicsit meghatódtam tőle... :)

Ui. Azóta a webszerkesztő levette a cikket, mivel nehezére esett néhány adatot átírni a saját honlapján... :)

Turbós fokhagymás csuka

Az igazság az, hogy nem vagyok egy horgásztípus. Egyrészt szívszorító látvány egy hal horoggal a szájában, másrészt a melóhelyemen eleget ülök sokáig egy helyben. Utoljára a jawás időszakomban kísértem el az unokaöcsémet a Garam partjára, de miután 50-70 méteres, gyerekfejnyi kődarabokkal felszórt földutas szakaszokon vergődtem át a Jawa-val, úgy döntöttem, hogy ezt nem kéne erőltetni (az már más tészta, hogy kastélyozni is ilyen utakon járok, de a kékmotor hűtése/széles gumija jobban bírja). Persze az öcskös is unta már a 20. sneci után, hogy „Jaj, fogtam egy HALAT, lécci, szedd leee!”.
Szerencsére van egy olyan (valódi nagyonhorgász) nagybátyám is, aki elvetemültségében télvíz idején is nekiül őrizni a jéghideg Dunát, amelynek eredményeképpen legutóbb egy 88 centis csuka végezte a fagyasztónkban. Édesapámmal nekiláttak feldarabolni akkora szeletekre, ami szerintük pont elég egy embernek, ez olyan jól sikerült, hogy két szelet csukával beterítettem a legnagyobb tepsimet…



A neten talált receptek közül csak a "fokhagymás csuka" volt elsőre szimpatikus, így azt tunningoltam tovább. Szóval fogtam azt a bizonyos legnagyobb tepsimet, az aljára öntöttem olajat, majd felkarikázott főtt krumplival raktam ki. Erre terítettem rá a kifilézett, 2-3 milliméterenként beirdalt csukaszeleteket, és a vágásokat sűrűn megpakoltam felkarikázott fokhagyma darabkákkal és húsos szalonnacsíkokkal (ki volt az az idióta, aki kitalálta, meg aki átvette a "baconszalonna" kifejezést?). Az egész kreálmányt megszórtam sóval, borssal, őrölt köménnyel, majoránnával, bazsalikommal, petrezselyemmel és kakukkfűvel, rádobtam 3 babérlevelet, és rákarikáztam vöröshagymát, nehogy egyedül érezze magát a fokhagyma.



Végül nyakon öntöttem kb. 1,5 dl tejszínnel (elbírja a fehér bort is, csak azt megittuk), letakartam alufóliával, és beraktam a sütőbe. Miután megpárolódott a folyami jószág, levettem a fóliát, és utána pirítottam.



A képek is tanúsítják, hogy nem vagyok egy stáljudit, de ember aszonta, hogy megtart, mert finom lett.

7 dolog

…amit érdemes tudni rólam…
(Akik szeretik túlélni a velem való barátkozást, azoknak érdemes többet is, de Tündérmetallady 7-et kért tőlem, nem tudva, hogy ez neki egy boroskólájába fog kerülni… :))

1. Első munkahelyem az orosz katonák temetője volt, ahol átfestettem a sírokon a betűket (bukósisakra gyűjtöttem).

2. Szeretem az ízeltlábúakat, volt madárpókom, tarisznyarákom és kubai kékrákom is. Mostanra csak a Rockcsiga és a Hal maradt.

3. Egy marék sült gesztenyével (majdnem) könnyen befolyásolható vagyok.

4. Sokan ismernek csak millarca néven, sokan meg csak a valódi nevemen, van, aki ismer engem és ismeri millarcát, akinek néha megjelennek a fotói a Wildban és nem tudja, hogy ez a két személy ugyanaz. Az egyik legjobb barátnőm nem köszönt fel a névnapomon, mert nem jut eszébe, hogy én gyárilag nem millarca vagyok. Ezek után mit nekem skizofrénia!

5. Az első szavam az volt, hogy „még”.

6. Szeretnék egy hintaszéket, egy Skoda Felicia Roadstert és egy Jawa 500 OHC-t (CZ 150c, Jawa 353/250 és HD WLA is jöhet).

7. Már nem vagyok szűz.

Egy hetet agyaltam a 7 (publikus) dolgon, ezért másnak sem legyen jó, így kérek 7 dolgot, amit érdemes tudni minden barátomtól, aki olvassa a blogomat és fel is vállalja (akinek nincs blogja, az írhatja kommentben vagy e-mailben.

Sportlédi

A hétvégét a sportos életmódnak szenteltem, ezért szombat este elmentünk Alízommal Devil Street 13/Rockin' RockCats koncertre. A pin-up stílus csak másokon tetszik, ehhez képest nekem is van egy halálfejcseresznyés hajcsatom, és nagyon-nagyon szeretek rockabilly zenére táncolni. Másnap hajnali fél 10-kor arra ébredtem, hogy édesapám a hajamat simogatva ébresztget: Kislányom, nem jössz úszni?
Látni, hogy az elmúlt 30 évben spóroltam az energiáimmal, mert az áttáncolt éjszaka után magamat meghazudtolva úszkáltam a medencében, amíg le nem ázott az összes ujjlenyomatom. A kinti medencében ücsörögve annyira jó volt nézni, ahogy vizet takaró gőzfelhő mögött kibontakoztak a dérruhás fenyőfák! Ebéd után húztam a kőhídgyarmati holtágra, hogy megcsillogtassam frenetikus korcsolya-tudásom, szerencsére vagy tíz okot tudnék felsorolni, hogy végül miért „ültem” le a jégre.

Aztán persze beigazolódott, hogy hülyeség ennyit mozogni, mert most úgy nyögök, mint aki túl van 10 meneten, pedig csak a fotelből szeretnék felállni…

Rangers MC, Születésnapi party, Tokodaltáró

A jól bejáratott bulihelyszínek olyanok, mintha haza menne az ember. Megszokott Tokodaltáró tábla, kivilágított művelődési ház, parkolóhely keresés, összevigyorgás ismerősökkel még mielőbb belépnél az ajtón, üdvözlő puszi minden második-harmadik lépcsőfokon, majd helyére ugrik az egyik csigolyám a házigazdák presijének szivélyes ölelésének folyományaként. Aztán mi belemerülünk a motorozós történetekbe, a merőkanál a babgulyásba, némely tekintet meg a pohár alján bújkáló italmaradványba, és amikor elérkezik a búcsúzás ideje, akkor jut eszébe néhány barátunknak számos olyan dolog, amit okvetlenül ott és akkor kell elmesélnie, nehogy ne egy órával később induljunk el, mint terveztük. De a képeken szereplő férfiaknak ki tud (és mer) ellenállni? :)

(Külön puszi azoknak a BARÁTAINKnak, akik ezalatt a Rocktogon-beli Rómeó Vérzik koncerten türelmesen várták, hogy egyszercsak megérkezzünk és elszállítmányozzuk őket Tokodaltáróra. Hiba a gépezetbe csak ott csúszott, hogy ezt a tervet elfelejtették velünk megosztani, így mi estét Tokodaltárón kezdtük és a Rocktogonban fejeztük be.)

Felhívnám a figyelmet az igazi macsóra, akinek ha kell a NŐ (én), akkor akár a lábai elé (izé lábaira) is fekszik! Hiszen nincs jobb, mint amikor a hím feje megnyugszik a NŐ finom, puha, vasaltorrú western csizmáján, miközben a másik spiccvas belemélyed a bordái közé... :D

K-nak

…az ember lánya néha olyan, mint Caravaggio Szent Tamása, aki nem hiszi el Jézus sebét, ezért belenyúl, csak ez a lány a saját sebébe nyúlkál, és miközben könnyekkel a szeme sarkában üvölt a fájdalomtól, addig lázas izgalommal keresi tétova ujjakkal a gyulladt hús forró és nedves érintését, rá is karmolva lüktető erekre, csontig vájva körmeit… pedig csak a kinyújtott ujjait kell kihúzni a vágásból és hagyni, hogy kivérezzen, majd a beletörődés útifüve behegessze a sebet…

...én már csak tudom...

kép: Caravaggio

Fehércsoki

Tegnap útban Párkány felé találkoztam Fehércápával, hogy másfél év után visszaadjam azt a térdvédőjét, amit csak azért vett meg, hogy nekem kölcsönadhassa...

(Anno csak azért hívtam fel, hogy nincs-e neki kölcsönbe, mert a fejembe vettem, hogy miután csontig koptattam a térdem egy félhülye macska miatt, aki úgy gondolta, hogy van esélye egy 230 kilós motorral szemben (volt, nekem nem annyira), két hónap sántikálás/csuklódajkálás után egyből nekifutok egy vezetéstechnikai tréningnek. Cápa meg úgy gondolta, hogy félti a térdemet, ezért a tréningre már egy kékmotoros Darth Vader ment bazi nagy mellekkel.)

Gondolatban már előre kiosztottam magamnak egy lecseszés/fenékrúgás kombót, ehelyett kaptam széles vigyort, két puszit meg egy tábla fehércsokit. Mert tudja, hogy szeretem a fehércsokit...

...

Bagesz, tudom, hogy nem szereted a bemásolt verseimet, de sajnálom, hogy ezt a verset csak nemrég olvastam el és nem 5 éve, akkor nagyon elküldtem volna az egyik exemnek. Most meg már nincs értelme. De azért ... :)

Baranyi Ferenc
A nyolcadik ajtó

Kékszakállú, én adom most:
íme, itt a nyolcadik kulcs.

Csak belülről nyitja ajtód,
mely saját magadra tárul,
nem torzíthat már a fény, mely
rólam visszaverve rádhull -
nem vagyok már. Tűnhetsz annak,
ami vagy - s nemcsak lehetnél.
Senki sem lát, csak a nyirkos
várfalak közé rekedt éj.
Mássá tett a nő-jelenlét:
úgy lehettél hős, kegyetlen,
dús, gyengéd, s országgal ékes,
hogy a tükröd én lehettem,
gyöngeséged s múltad titkát
féltve is büszkén szemérmes
úgy lehettél, jó uram, hogy
volt egy asszony, aki kérdez.
S ha hét ajtód meg se látom?
Ha semmit se kérdezek meg
S azt sugallja hallgatásom,
hogy kicsit sem érdekellek?

Akkor sértve inkább lennél?
Akkor inkább lenne részem
bús magamra-hagyatottság
várad örök éjjelében?
Lettem volna - mint sok asszony -
üres szívű, puszta szájú?
Milyen kellett volna lennem?
Mondd meg nékem, Kékszakállú!

Enyém most már minden éjjel -
és mindig is éjjel lesz már.
S vak az éj. Senkise lát, csak
a rajtam kívül rekedt vár.
Fedd magad fel önmagadnak,
mérd, amit raksz és amit dúlsz.

Kékszakállú, én adom most:
íme, itt a nyolcadik kulcs.

Playgirl

Még nem döntöttem el, hogy kíváncsiságból vagy csak szimpla provokálásból szoktam a páromnak vett Playboyt a metrón/trolin olvasni, de mindig szemtelenül vigyoroghatnékom támad, amikor a mellettem ülő matróna először felháborodott arccal ad hangot prűdségének, majd kishíjján az ölembe esik, mert annyira bámulja az újság tartalmát... :)

Muszáj-fogadalom

Nem jellemző rám az újévi fogadkozás, de ma eldöntöttem, hogy ezentúl nagy ívben kerülöm azokat, akik nem szexelnek eleget és ezért engem próbálnak csesztetni...

Iron Horses MC, Téli Party, Solt

Az Iron Horses téli partyjára sosem egyszerű az eljutásunk. 2006-ban egy napon volt a Rangers MC bulijával, de mivel akkor Budafokon tartották az IH-os fiúk, így megtudtuk oldani, hogy éjjel átszáguldjunk még Tokodaltáróra is. 2007-ben az IH leköltöztette a buliját Soltra, én meg puhány módon nem vállaltam be egy ekkora éjszakai autókázást, így csak a Rangers-éket tüntettük ki becses társaságunkat (meg szüleimet azzal, hogy hajnalban elszállásolhattak bennünket Párkányban :)). 2008-ban végre nem ütötte egymást a két esemény, csak éppen a solti ereszdelahajamat a születésnapomra esett. Tudom, mindig velem van a baj... :) Némi hezitálás után csak nekiindultunk annak a 100 km-nek Soltig.
Úgy tűnik, nem csak mi gondoltuk így, mert már a solti Halászcsárda előtt tömött parkoló és kisebb fajta tömeg fogadott, benn meg szinte mozdulni nem lehetett. A helyzeten csak hajszálnyit segített a galéria, de ott is sokan álldogáltak, ültek.
A zenei felhozatalból egyből kiszúrtam a Bőrgyári Capricciót, így nem csak névlegesen (Blues Company) szólt a blues és régi (motoros, nem is olyan rossz) időket idézte a Bad Times. A többiről meséljenek a képek... :)





Support cuccot árulni óóó, de jóóó... :)



Volt, aki tunningolt filctollal rajzoltatott a kezére...



...más meg csak örült a sörének...

...meg pózolt...

...meg nevetve támasztotta a falat...

... (a tömeg egy része) meg várta a zenét...

... a srácok meg csak matekoztak... :)

Igen, tudom, hogy így vagyok a legszebb... :)

Végül az este tanulsága: az úr pokolban (motoros bulin) is úr! :)

XI. Blues Patika Jamboree, Jeanne és Karen Carroll és Livin Blues Xperience, Budapest

Még november végén rendezték meg a XI. Blues Patika Jamboree-t, csak én azóta sem bírtam magam utolérni a blogomon...
A nyírbátori motoros és blues fesztivál után abszolút a szerencse lányának éreztem magam, amikor megtudtam, hogy a holland Livin Blues Xperience újra útba ejti Magyarországot. A hab a tortán, hogy a plakáton szerepelt az a Jeanne Carroll is, akiről Orwo múltkor legendákat zengett.



A Bőrgyári Capricció játszott éppen, amikor odaértünk a Gödörbe. A nevük már ismerős volt több motoros buli plakátjáról, de valahogy sosem sikerült őket meghallgatni, amit most már bánok.



A Blues Patika Életmű-díj kiosztása után kezdett Jeanne Carroll. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, amikor felcsoszogott a színpadra egy 77 éves nénike, de amikor elkezdett énekelni, akkor csak a Hang maradt ott, a többi eltűnt.



Félelmetes volt, ahogy Jeanne és zenekara tolta alánk a bluest



Láposi Farkas (The Mississippi Grave Diggers) kísérte gitáron a két blues banyát, hihetetlen precízen alátámasztva és kiegészítve a nőcik muzsikáját

Karen Carroll (Jeanne lánya) tökéletes példája annak, hogyan örökíthetők át a blues-gének. Miután eléggé bemelegedett a hangja, olyan mélységekbe lódult, hogy a legtöbb hímnemű blues énekes a fél karját odaadta volna, ha így tudna énekelni...

Aztán jött a Livin Blues Xperience... A nyírbátori buli kapcsán már írtam róluk, hogy számomra ők A BLUES BANDA. Ha zenét válogatok a párkányi V2 zenedobozából, akkor tuti elsőnek a Livin Blues 1975-ös Live albumáról a Black Spider Woman-t választom. És persze nem csak azért, mert az egyik exem szerint ez a szám rólam szól... :P Aztán jön a Black Night, az L. B. Boogie (sajna a youtube-on nincs fenn az 1969-es Nicko-féle eredeti :(), és még sorolhatnám. Szívó tündérbogár brutális blues, hard rock stb. gyűjteményének köszönhetően meg van az összes albumuk, 4-5 rongyosra hallgatva.

A Livin Blues Xperience jelenlegi felállása is mutatja, hogy igenis van olyan zenekar, amely túl tud élni rekordmennyiségű tagcserét, arról nem beszélve, hogy saját (blues) dalokat produkálva, nem pedig mások 40-80 évvel ezelőtt megírt dalait (sz*rul) játszva, bocs, "feldolgozva"...

Visszatérve a Gödörbéli víg napunkra, első ütős momentum az volt, amikor Jeroen van Niele basszusgitáros bevonult Ramones-pólóban... :) Ezt persze megfejelte olyan basszus-szólókkal, hogy köpni-nyelni nem tudtunk.

Már Nyírbátorban is feltűnt, hogy Francois Spannenberg érzékien (és őrült jól) szájharmonikázik, emellett abszolút partnere Nickonak a színpadon való őrültködésben, de még nem döntöttem el, hogy melyik színpadi showelem a kedvencem: amikor flexlángok törnek ki a harmonikából, miközben ő fújja, vagy amikor pici fénygolyót dobálnak át egymásnak az öreg bluesgengszterrel :)

Nicko Christiansen önmagában is egy kész műsorszám, nem túl zsenge kora (58 éves) ellenére elképesztő tornamutatványokat mutatott be a színpadon. Nekem csak akkor nyúlt meg az arcom, amikor leugrott mellém a színpadról, hogy pár taktus erejéig "táncoljon" velem :D Csípem ezt a palit, az tuti, pedig most nem énekelte el a Black Night-ot. Cserébe volt Hoochie Coochie Man némi Mojo Workin-nel vegyítve. Párom a katartikus Red Lights-ra kattant rá.

Loek van der Knaap szólózás közben...

Bármi is motiválta Nicko-t arra, hogy 1975-ös kilépése után és a 80-as évek beli próbálkozások után 2006-ban újra nekifusson a Livin Blues újraélesztésének, én csak jól jártam. Azzal már nem, hogy a Gödörbéli buli után másnap nem mentem Érsekújvárba, hogy harmadszor is megnézzem őket. Én hülyeliba...

Újévi majdnem borozás

A cseh borok szinte ihatatlanok, kivéve azok, melyek a morvaországi Mikulov környékén készültek. Ezzel minden egyes alkalommal szembesültem, amikor a 10 hónapos csehországi egyetemi üdülésem (izé, részképzésem) alatt alkoholizálni próbáltam, kiakasztva ezzel minden cseh pincért. Sikerült is ez alatt az időszak alatt legyűrnöm vagy 1 liter sört. Ennek fényében nagyon rákészültem a morva roséra, pláne, hogy Csehországból szállítmányoztam haza motoron, 5 napi sátorozós túracucc közé bepakolva. Talpas pohárba kitöltve szépséges fáradt rózsaszín volt, de belekortyolva mintha egy döglött egér fürdött volna meg benne...

... még szerencse, hogy a karácsonyi 12 éves füstös Connemara újra eszembe juttatta, hogy szeretem a (iszonyat drága) whiskey-t...:)