millarca világa, vagy mi

Szombaton a jászboldogházi Condors buliról Párkányba menet belefutottunk Szentendrén egy baleset miatti elterelésbe. Amíg menekülő utat keresgélve kavirnyáltunk keresztül-kasul a városon, magamban azt mantráztam, hogy "nem motoros baleset, nem motoros baleset". Itthon a neten rákeresve kiderült, hogy motoros utassal kontra autó. Ha csak azokat az eseteket számolom, melyekre idén ráugrott a média, akkor az eredmény eddig 3 halott és 6 súlyos sérült. Április 5-én! Ez több, mint elkeserítő... Úgy látszik, évről-évre az emberek hajlamosak elfelejtkezni arról minden tavasszal, hogy:
- Az autósok el vannak szokva a motorosok jelenlététől, eszükbe sem jut nem hogy kétszer, de még egyszer sem a visszapillantó tükörbe nézni, hogy nincs-e mögöttük már egy sokkal könnyebben és gyorsabban mozgó motor. Számomra az a legkevésbé felfogható dolog, hogy az autósok miért gondolják azt, hogy ha egy motor megy mondjuk 60-nal, akkor az lassúbb 60 km/órás sebesség, mint az autóé? Mindezt főleg akkor, amikor az szembe jön, vagy ki akar elé mindenáron kanyarodni...
- A motorosok el vannak szokva a saját motorjuktól. A majd féléves kihagyás után többé-kevésbé újra kell tanulniuk motorozni, újrafejleszteni a reflexeiket. Az aszfalt is hideg még, amelyen a gumi sem úgy tapad, mint azt nyáron megszokta az ember gyereke. Fő agyrém nekem az, amikor valaki egyből utast is bevállal, vagy kapásból egy nagyobb csapatban teszi meg az első kilométereket...

Tavaly 5 ismerősöm halt meg motoron, a baleseteseket már a végén nem is számoltam. Idén NEM akarok motoros temetésre menni! Lassan közhellyé válik, de tényleg nem marad más, mint hogy úgy motorozni, mint ha vadásznának ránk...
... na meg észnél lenni, de nagyon!