2009. május 29., péntek
Velemér, Árpád-kori Szentháromság-templom
Az Őrség falvai nagyon könnyen megszívatják az utazót, aki először jár a környéken, mivel azok tulajdonképpen pár házból álló települési egységek, a szerek. Vagyis egy „falun“ belül többször is „kimentünk“ a faluból, majd néhányszáz méter után újra „visszamentünk“. Ez főleg akkor volt érdekes, amikor a veleméri Szentháromság-templomot kerestük, mert már harmadszor hagytuk el a falut ugyanazon az úton haladva, de a templomot még mindig nem láttuk.
Némi kérdezősködés után bemotoroztunk az erdőbe, ahol a fák között magányosan áll a XIII. század végén épült késő román és kora gótikus stílusú templom.
Ahogy leparkoltunk, az idegenvezető pont kikísért két látogatót, majd széles mosollyal odafordult hozzánk: „Na végre, lányok!“ Összenéztünk R.-val. Az rendben van, hogy mi is így gondoltuk, de hogy még ezzel is fogadnak! Kiderült, hogy a néni nagyon szereti az odalátogató motorosokat, és megörült, hogy végre két nőnemű képviselte őket. Az örömködés után egyből mesélni kezdett a templomról, nekünk meg leesett az állunk, miután beléptünk az ajtón.
Először a freskók, melyeket Aquila János festett 1377 körül, majd a lenyűgöző fényjelenség miatt, melyről néni mesélt. A templom ablakai úgy vannak kialakítva, hogy a hajnali fény minden alakot vagy jelenetet akkor világít meg, amikor a naptár szerint ünnepe van. Így pl. december 6-án a Szent Miklóst ábrázoló freskóra esik a fénycsóva.
Szinte az egész templombelsőt falfestmények díszítik, melyek a korukhoz képest nagyon jó állapotban maradtak meg.
Mindez köszönhető annak, hogy valamikor a reformáció előtt vagy alatt az egészet lemeszelték, így az akkor is megvédte a képeket, amikor a templomnak még a tetőzete is eltűnt.
A temlomot kívülről 4 faragott kőfej díszíti.
Némi kérdezősködés után bemotoroztunk az erdőbe, ahol a fák között magányosan áll a XIII. század végén épült késő román és kora gótikus stílusú templom.
Ahogy leparkoltunk, az idegenvezető pont kikísért két látogatót, majd széles mosollyal odafordult hozzánk: „Na végre, lányok!“ Összenéztünk R.-val. Az rendben van, hogy mi is így gondoltuk, de hogy még ezzel is fogadnak! Kiderült, hogy a néni nagyon szereti az odalátogató motorosokat, és megörült, hogy végre két nőnemű képviselte őket. Az örömködés után egyből mesélni kezdett a templomról, nekünk meg leesett az állunk, miután beléptünk az ajtón.
Először a freskók, melyeket Aquila János festett 1377 körül, majd a lenyűgöző fényjelenség miatt, melyről néni mesélt. A templom ablakai úgy vannak kialakítva, hogy a hajnali fény minden alakot vagy jelenetet akkor világít meg, amikor a naptár szerint ünnepe van. Így pl. december 6-án a Szent Miklóst ábrázoló freskóra esik a fénycsóva.
Szinte az egész templombelsőt falfestmények díszítik, melyek a korukhoz képest nagyon jó állapotban maradtak meg.
Mindez köszönhető annak, hogy valamikor a reformáció előtt vagy alatt az egészet lemeszelték, így az akkor is megvédte a képeket, amikor a templomnak még a tetőzete is eltűnt.
A temlomot kívülről 4 faragott kőfej díszíti.
Kívülről is látszódik, hogy csak a templom egyik oldalán vannak ablakok.
Sajnos ilyen rossz fényviszonyok között tudtam csak fotózni, de ez persze nem akadályozott meg abban, hogy tovább menjünk Szentgyörgyvölgybe... :)
2009. május 28., csütörtök
Motoros lányok és az áfonyapálinka
Folytatom majd az őrségi beszámolót is, addig itt egy kis kitérő:
Még a szombathelyi motoros bulira (képek hamarosan) hozott R. M.-nak egy üveg erdélyi áfonyapálinkát, amely az esti táncikálás alatt a jelenlévő motoros csajok martalékává vált, pedig M. kedvesen bátorító (árgus) szemekkel ellenőrizte, hogy ki hány szem pálinkás gyümölcsöt nyel el. Ez a momentum persze nem tűnt el nyomtalanul, a hétfői e-mailek már arról szóltak, hogy kéne szerezni újabb adagot, sőt R. a neten talált egy receptet is. Hazafelé munkából ez motoszkált a fejemben, így dobtam egy balost az Árkádban lévő bioboltba, és kifelé már két zacskó szárított vörös áfonyával jöttem ki. Otthon találtam még elfekvőben kb. 3 dl barackpálinkát, így egyből bele is potyogtattam a két zacskó tartalmát. Persze, a csajoknak másnap el kellett mesélnem, onnantól kezdve megkezdődött a verbális terror! :)
Én: ... a két vagy három deci pálinkába belepotyogtattam 20 deka áfonyát...:) Ááá, alig nyalogattam utána az ujjamat... :) Szerintetek hagyjam nyitva vagy zárjam le?
R: Azzzonnnal csukd be :) Még elpárolog ... A recept szerint sötét helyen tárold, és néha rázd össze :)
Én: Elraktam sötét helyre, de isteni bordó színe van! És az illata! Mmmmmmmmm... (izé, lehet, hogy mégis rá kéne bízni C-ra vagy I-ra :))
R: Javaslom, hogy Mill minden reggel dátummal és időponttal ellátott fotót küldjön az ominózus üvegről :) Esetleg a bogyók darabszámát is láttatva :)
Én: Szerinted mennyire lenne biztonságban, ha minden este elkezdeném számolgatni? :)
Ma újra a pálinka volt a téma:
C: Azért érdekes lesz a barack+áfonya íz egyben :-)
Én: Hát öööööö... már csak az áfonya íz érezhető...:)
M: Ezt most kifejtenéd pontosabban ????????? Honnan is tudod te az ízét ??:-)
Én: Baszki, elszóltam magam! :) Hát az úgy volt, hogy tegnap is megráztam (a recept szerint mindennap kell!!!! :)), és észrevettem, hogy egy szem már kilóg a léből, és úgy gondoltam, hogy valami baja esik, ha nem eszem meg, így megmentettem! :)
I: Ácsi!!! És mindent, ami kilóg, azt be is kapod ???? Hogy is van ez ????:-))) Vagy csak amit felrázol és utána lóg ki azt????:-))))) Várom sürgős válaszod!!!:-))))
Én: Jujj, erre most nem tudtam, hogy röhögjek vagy piruljak, vagy egyszerre mindkettőt ... :) Hmm... asszem csak azt kapom be, ami tetszik és ízletesnek néz ki.... így jó a válasz? :)
I.: Naná, hogy jó!:-)))
R: Áfonyapálinka ügyben szerintem jó lenne ha a MILL nem rázogatná tán mindennap :)
I: Rázza csak Mill, rázza… csak ne kapja be a kilógó részeket!!!:-))))
Én: Csajok, de ez egy "receptre felírt" rázás, egyszerűen muszáj... :)
C: Szerintem is rázza, csak csavarja rá a kupakot, és viaszozza le, aztán majd lecsekkoljuk, hogy nem sérült-e valahol az a viasz!!
R: JÓ, JÓ, egy mártíristennő vagy egyébként, én már tutira felzabáltam volna az összeset :) Bocsi, ez van...
Én: Na, végre, valaki elismeri nagyságomat és megérti az esti lelki tusáimat!
M: Oké, akkor rázd, de csak a lezárt üveget és csak semmi kihullott szemek meg hasonló hülye kifogások....-)
Én: Azért kíváncsi lennék, hogy te mennyire állnád meg, amikor már most szombatra rendeltél néhány szemet... :P
M: Majd kiderül a mézes-bodza tervezetemnél:-)(valószínűleg rosszul amúgy, bár tényleg alig alkoholizálok, na de ami finom, az finom. -)) Báááárr.. én tudom, hogy szúrtad el, azt kellett volna mondanod, hogy 1-2 dl pálesz van csak és 1 egész dl-t elkóstolgathattál volna, de hát így már az ellenőrzésünk alatt vagy:-)
Én: Persze, mert eszembe sem jutott megrövidíteni benneteket! :) Tulajdonképpen a kóstolgatás is csak folyamatos minőségellenőrzés :) (Egyébként eddig csak egy szemet kóstoltam meg tegnap, mivel TÉNYLEG kilógott! :)
Még a szombathelyi motoros bulira (képek hamarosan) hozott R. M.-nak egy üveg erdélyi áfonyapálinkát, amely az esti táncikálás alatt a jelenlévő motoros csajok martalékává vált, pedig M. kedvesen bátorító (árgus) szemekkel ellenőrizte, hogy ki hány szem pálinkás gyümölcsöt nyel el. Ez a momentum persze nem tűnt el nyomtalanul, a hétfői e-mailek már arról szóltak, hogy kéne szerezni újabb adagot, sőt R. a neten talált egy receptet is. Hazafelé munkából ez motoszkált a fejemben, így dobtam egy balost az Árkádban lévő bioboltba, és kifelé már két zacskó szárított vörös áfonyával jöttem ki. Otthon találtam még elfekvőben kb. 3 dl barackpálinkát, így egyből bele is potyogtattam a két zacskó tartalmát. Persze, a csajoknak másnap el kellett mesélnem, onnantól kezdve megkezdődött a verbális terror! :)
Én: ... a két vagy három deci pálinkába belepotyogtattam 20 deka áfonyát...:) Ááá, alig nyalogattam utána az ujjamat... :) Szerintetek hagyjam nyitva vagy zárjam le?
R: Azzzonnnal csukd be :) Még elpárolog ... A recept szerint sötét helyen tárold, és néha rázd össze :)
Én: Elraktam sötét helyre, de isteni bordó színe van! És az illata! Mmmmmmmmm... (izé, lehet, hogy mégis rá kéne bízni C-ra vagy I-ra :))
R: Javaslom, hogy Mill minden reggel dátummal és időponttal ellátott fotót küldjön az ominózus üvegről :) Esetleg a bogyók darabszámát is láttatva :)
Én: Szerinted mennyire lenne biztonságban, ha minden este elkezdeném számolgatni? :)
Ma újra a pálinka volt a téma:
C: Azért érdekes lesz a barack+áfonya íz egyben :-)
Én: Hát öööööö... már csak az áfonya íz érezhető...:)
M: Ezt most kifejtenéd pontosabban ????????? Honnan is tudod te az ízét ??:-)
Én: Baszki, elszóltam magam! :) Hát az úgy volt, hogy tegnap is megráztam (a recept szerint mindennap kell!!!! :)), és észrevettem, hogy egy szem már kilóg a léből, és úgy gondoltam, hogy valami baja esik, ha nem eszem meg, így megmentettem! :)
I: Ácsi!!! És mindent, ami kilóg, azt be is kapod ???? Hogy is van ez ????:-))) Vagy csak amit felrázol és utána lóg ki azt????:-))))) Várom sürgős válaszod!!!:-))))
Én: Jujj, erre most nem tudtam, hogy röhögjek vagy piruljak, vagy egyszerre mindkettőt ... :) Hmm... asszem csak azt kapom be, ami tetszik és ízletesnek néz ki.... így jó a válasz? :)
I.: Naná, hogy jó!:-)))
R: Áfonyapálinka ügyben szerintem jó lenne ha a MILL nem rázogatná tán mindennap :)
I: Rázza csak Mill, rázza… csak ne kapja be a kilógó részeket!!!:-))))
Én: Csajok, de ez egy "receptre felírt" rázás, egyszerűen muszáj... :)
C: Szerintem is rázza, csak csavarja rá a kupakot, és viaszozza le, aztán majd lecsekkoljuk, hogy nem sérült-e valahol az a viasz!!
R: JÓ, JÓ, egy mártíristennő vagy egyébként, én már tutira felzabáltam volna az összeset :) Bocsi, ez van...
Én: Na, végre, valaki elismeri nagyságomat és megérti az esti lelki tusáimat!
M: Oké, akkor rázd, de csak a lezárt üveget és csak semmi kihullott szemek meg hasonló hülye kifogások....-)
Én: Azért kíváncsi lennék, hogy te mennyire állnád meg, amikor már most szombatra rendeltél néhány szemet... :P
M: Majd kiderül a mézes-bodza tervezetemnél:-)(valószínűleg rosszul amúgy, bár tényleg alig alkoholizálok, na de ami finom, az finom. -)) Báááárr.. én tudom, hogy szúrtad el, azt kellett volna mondanod, hogy 1-2 dl pálesz van csak és 1 egész dl-t elkóstolgathattál volna, de hát így már az ellenőrzésünk alatt vagy:-)
Én: Persze, mert eszembe sem jutott megrövidíteni benneteket! :) Tulajdonképpen a kóstolgatás is csak folyamatos minőségellenőrzés :) (Egyébként eddig csak egy szemet kóstoltam meg tegnap, mivel TÉNYLEG kilógott! :)
2009. május 27., szerda
Pankaszi szoknyás harangláb, Őrség
Először a pankaszi szoknyás haranglábnál álltunk meg. Ez a faszerkezetű építmény 1755-ben épült és szép látvány a fazsindely és zsúptető kombinációja. Ezt már csak a harangláb előtt elterülő mesés rét űbereli. Mezei virágok teljes kavalkádja, egyszerűen nem lehetett betelni a látványukkal.
2009. május 25., hétfő
Őrségi kutya
R. tökéletes útitárs: közölte, hogy tőle bárhol megállhatunk, ha fotózni akarok, de ha látunk egy kutyát, akkor ő szeretné megsimogatni! Ez a kívánsága olyan gyorsan teljesült, hogy amíg megálltunk térképet nézni Zalalövőn, odaszaladt hozzánk ez az édes eb és jól össze is puszilgatta.
Útilepke - Őrség
Az Őrség, mint látnivaló, már régóta piszkálta a csőrömet. Ráadásul a múltkori céges kirándulás alkalmával megfogadtam, hogy visszamegyek Vas/Zala megyékbe motorral is. Ezt már csak az tetőzte, hogy a Silver Hawks MC Szombathelyen rendezi minden évben a motoros találkozóját, én meg sosem voltam ott (pedig máshol mindig számíthatok rájuk a bulizásban).
Már csodálkoztam is volna, ha nem jön közbe ezernyi akadályozó dolog, rezgett a léc, hogy kitolódik ez a túra is, erre a jászboldogházai találkozón R. meglepett egy Őrség térképpel. Mindezt úgy, hogy nem tudta, hogy gyűjtöm a regionális, helyi térképeket! Innentől kezdve nem volt menekvés, folyamatosan azt nézegettük neten, hogy mit nézzünk meg.
Indulás előtti napon elhatároztam, hogy megtankolom és felcuccolom a kékmotort, hogy ne aznap kelljen még ezzel is húzni az időt. Garázsnál kitártam az ajtót, kizártam a tárcsazárat, a kormányzárat, kulcs a helyére, belecsúsztam az ülésbe, kormányt elfordítva egyenesbe állítottam a Márit, behajtottam az oldaltámaszt, majd rápillantottam a kilométer-számlálóra: pontosan 23 km-t mentem az utolsó tankolás óta… Félelmetes, hogy mennyire szelektál az agyam már így, majdnem 30 évesen is! Otthon persze S. kiröhögött, mikor mondtam neki, milyen gyorsan tankoltam meg…
Másnap dzsekit a vállamra dobva ácsorogtam a troli megállójában, leírhatatlan érzés volt nézni a munkába siető embereket, miközben engem kb. 400 km-nyi felszabadult motorozás várt.
Miután kikecmeregtem Budapestről, húztam az irányt a 7-es, majd 8-as úton, hogy valahol Városlőd magasságában találkozzam R.-val, aki Győrből jött. Ajka-Bakonygyepesen, a benzinkúton sikerült a randi, onnantól már együtt folytattuk. Ott vettem észre, hogy lett egy potyautasom is (lepke).
Részegítő akácillatban mentünk Körmendig a 8-as úton, majd a 86-oson Zalalövőig. Egy újabb tankoláson kívül már csak Felsőjánosfán álltunk meg térképet nézni és kutyát simogatni. Innentől kezdve már helyben voltunk. Pankaszon megnéztük a szoknyás haranglábat meg az azt övező csodás rétet, ahol jelentkeztek nálunk a szmog-elvonás első jelei. Őriszentpéter érintésével lecsorogtunk először Velemérig az Árpádkori templom freskói, majd Szentgyörgyvölgyig a református templom festett fakazettái miatt. Ha már ott voltunk, lefotóztuk az egyik kódisállásos házat is. R. szeretett volna egy ZÖLD mázas kerámia kuglófformát, ezért megálltunk Csótár Rezső gerencsérnél, akinél ugyan nem volt ZÖLD mázas forma, de volt sok más szépség, így innentől azt teszteltük, hogy a Rezső által készített cseréptárgyak mennyire motorozásállóak. Jelentem: AZOK!
Visszafelé Magyarszombatfán végül csak találtunk ZÖLD kuflófformát, majd elkezdtünk azon aggódni, hogy majd hová rakjuk a házi sajtot, amit Szalafőn készültünk becserkészni.
Őriszentpéteren már muszáj volt ebédelni (kb. fél 4 körül), ezért a Bognár étteremben vércseként csaptunk le az étlapra. Szerettünk volna valami helyi ételt enni, azért hajdinás vargányalevest/pejslit, majd dödöllét sült hagymával, tejföllel rendeltünk. Volt némi dilemmánk a levesekkel kapcsolatban, így rendeltünk mindkettőt és a felénél cseréltünk. Igazság szerint már a levessel jóllaktunk, de az a dödölle annyira finom volt, hogy muszáj volt még abból is enni. Ennek persze meg is lett a böjtje, mert az őriszentpéteri román kori templomnál már eléggé elfogyott a lelkesedésünk, pedig nagyon szép kapuzata. Maradék erőnkből még átmotoroztunk Szalafőre. Itt pont lekéstük a pityerszeri szabadtéri néprajzi múzeum nyitva tartását. Azért körbesétáltuk, megvásároltuk az áhított kecskesajtot és indultunk Szombathelyre, ahol már várt bennünket a találkozó. Nem akartunk ugyanazon az úton menni, ezért Rönökön keresztül mentünk fel a 8-as útra, elhaladva a szépséges Hársas-tó mellett.
Folyt. köv.
Már csodálkoztam is volna, ha nem jön közbe ezernyi akadályozó dolog, rezgett a léc, hogy kitolódik ez a túra is, erre a jászboldogházai találkozón R. meglepett egy Őrség térképpel. Mindezt úgy, hogy nem tudta, hogy gyűjtöm a regionális, helyi térképeket! Innentől kezdve nem volt menekvés, folyamatosan azt nézegettük neten, hogy mit nézzünk meg.
Indulás előtti napon elhatároztam, hogy megtankolom és felcuccolom a kékmotort, hogy ne aznap kelljen még ezzel is húzni az időt. Garázsnál kitártam az ajtót, kizártam a tárcsazárat, a kormányzárat, kulcs a helyére, belecsúsztam az ülésbe, kormányt elfordítva egyenesbe állítottam a Márit, behajtottam az oldaltámaszt, majd rápillantottam a kilométer-számlálóra: pontosan 23 km-t mentem az utolsó tankolás óta… Félelmetes, hogy mennyire szelektál az agyam már így, majdnem 30 évesen is! Otthon persze S. kiröhögött, mikor mondtam neki, milyen gyorsan tankoltam meg…
Másnap dzsekit a vállamra dobva ácsorogtam a troli megállójában, leírhatatlan érzés volt nézni a munkába siető embereket, miközben engem kb. 400 km-nyi felszabadult motorozás várt.
Miután kikecmeregtem Budapestről, húztam az irányt a 7-es, majd 8-as úton, hogy valahol Városlőd magasságában találkozzam R.-val, aki Győrből jött. Ajka-Bakonygyepesen, a benzinkúton sikerült a randi, onnantól már együtt folytattuk. Ott vettem észre, hogy lett egy potyautasom is (lepke).
Részegítő akácillatban mentünk Körmendig a 8-as úton, majd a 86-oson Zalalövőig. Egy újabb tankoláson kívül már csak Felsőjánosfán álltunk meg térképet nézni és kutyát simogatni. Innentől kezdve már helyben voltunk. Pankaszon megnéztük a szoknyás haranglábat meg az azt övező csodás rétet, ahol jelentkeztek nálunk a szmog-elvonás első jelei. Őriszentpéter érintésével lecsorogtunk először Velemérig az Árpádkori templom freskói, majd Szentgyörgyvölgyig a református templom festett fakazettái miatt. Ha már ott voltunk, lefotóztuk az egyik kódisállásos házat is. R. szeretett volna egy ZÖLD mázas kerámia kuglófformát, ezért megálltunk Csótár Rezső gerencsérnél, akinél ugyan nem volt ZÖLD mázas forma, de volt sok más szépség, így innentől azt teszteltük, hogy a Rezső által készített cseréptárgyak mennyire motorozásállóak. Jelentem: AZOK!
Visszafelé Magyarszombatfán végül csak találtunk ZÖLD kuflófformát, majd elkezdtünk azon aggódni, hogy majd hová rakjuk a házi sajtot, amit Szalafőn készültünk becserkészni.
Őriszentpéteren már muszáj volt ebédelni (kb. fél 4 körül), ezért a Bognár étteremben vércseként csaptunk le az étlapra. Szerettünk volna valami helyi ételt enni, azért hajdinás vargányalevest/pejslit, majd dödöllét sült hagymával, tejföllel rendeltünk. Volt némi dilemmánk a levesekkel kapcsolatban, így rendeltünk mindkettőt és a felénél cseréltünk. Igazság szerint már a levessel jóllaktunk, de az a dödölle annyira finom volt, hogy muszáj volt még abból is enni. Ennek persze meg is lett a böjtje, mert az őriszentpéteri román kori templomnál már eléggé elfogyott a lelkesedésünk, pedig nagyon szép kapuzata. Maradék erőnkből még átmotoroztunk Szalafőre. Itt pont lekéstük a pityerszeri szabadtéri néprajzi múzeum nyitva tartását. Azért körbesétáltuk, megvásároltuk az áhított kecskesajtot és indultunk Szombathelyre, ahol már várt bennünket a találkozó. Nem akartunk ugyanazon az úton menni, ezért Rönökön keresztül mentünk fel a 8-as útra, elhaladva a szépséges Hársas-tó mellett.
Folyt. köv.
2009. május 24., vasárnap
Condors MC, XI. motoros találkozó 2009, Jászboldogháza
Nyerges Attila (Ismerős Arcok)
Koppány és a Road
Road
Fotó: Bálint
Rómeó Vérzik
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
