Néha úgy tudok örülni, amikor nem lelopják a képeket (vagy komplett cikket) a blogomról, hanem belinkelik:
a Kötegyán, Kopjafa-gyűjtemény bejegyzésemet a fejfa.lap.hu -ra,
vagy a II. Viking Fesztivál, Szigethalom bejegyzésemet a viking.lap.hu -ra.
Aztán persze van az a helyzet, amikor meglepődök, mert az egyébként egyik kedvenc zenekaromról készült képeim (a tudtom és engedélyem nélkül) egy videóklippé reinkarnálódtak.
Valószínüleg én vagyok mimóza, de rosszul tud esni, hogy miután egy másik zenekar baráti alapon megkapja a róluk készült képeket, felhasználja a (sok-sok fontos embernek is elküldött) hírlevelén, vagy egyéb formában, a nevemet meg simán lehagyja. Nem vagyok profi fotós, de azokkal a képekkel én dolgoztam, és ha vannak annyira jók, hogy méltóak a felhasználásra, akkor csak van annyi értékük, hogy ott szerepeljen mellettük a nevem is.
Múltkor egy komplett bejegyzést másoltak (loptak le) a blogomról, ami valahol hízelgő, de ilyenkor miért nem lehet egyrészt engedélyt kérni, másrészt belinkelni a forrást?
Sokat gondolkodtam azon, hogy felrakjam-e az emilcímem a honlapra, de pont az ilyen helyzetek miatt döntöttem úgy, hogy igen, hiszen így megkönnyítem azok dolgát is, akik korrekt módon szeretnék felhasználni a képeim.
Az eseményfotózás egyik árnyoldala, hogy nem mindig tudom engedélyeztetni a portrékat (bár törekszem rá). Ellentétben az egyik ismerősömmel, aki szeret derogáló fotókat megjelentetni az emberekről a honlapján, én nem szeretek senkinek sem kellemetlenséget okozni, így a címemen nyugodtan lehet szólni egy-egy kép miatt, és amint tudom, leveszem.
a Kötegyán, Kopjafa-gyűjtemény bejegyzésemet a fejfa.lap.hu -ra,
vagy a II. Viking Fesztivál, Szigethalom bejegyzésemet a viking.lap.hu -ra.
Aztán persze van az a helyzet, amikor meglepődök, mert az egyébként egyik kedvenc zenekaromról készült képeim (a tudtom és engedélyem nélkül) egy videóklippé reinkarnálódtak.
Valószínüleg én vagyok mimóza, de rosszul tud esni, hogy miután egy másik zenekar baráti alapon megkapja a róluk készült képeket, felhasználja a (sok-sok fontos embernek is elküldött) hírlevelén, vagy egyéb formában, a nevemet meg simán lehagyja. Nem vagyok profi fotós, de azokkal a képekkel én dolgoztam, és ha vannak annyira jók, hogy méltóak a felhasználásra, akkor csak van annyi értékük, hogy ott szerepeljen mellettük a nevem is.
Múltkor egy komplett bejegyzést másoltak (loptak le) a blogomról, ami valahol hízelgő, de ilyenkor miért nem lehet egyrészt engedélyt kérni, másrészt belinkelni a forrást?
Sokat gondolkodtam azon, hogy felrakjam-e az emilcímem a honlapra, de pont az ilyen helyzetek miatt döntöttem úgy, hogy igen, hiszen így megkönnyítem azok dolgát is, akik korrekt módon szeretnék felhasználni a képeim.
Az eseményfotózás egyik árnyoldala, hogy nem mindig tudom engedélyeztetni a portrékat (bár törekszem rá). Ellentétben az egyik ismerősömmel, aki szeret derogáló fotókat megjelentetni az emberekről a honlapján, én nem szeretek senkinek sem kellemetlenséget okozni, így a címemen nyugodtan lehet szólni egy-egy kép miatt, és amint tudom, leveszem.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése