Útilepke - Őrség

Az Őrség, mint látnivaló, már régóta piszkálta a csőrömet. Ráadásul a múltkori céges kirándulás alkalmával megfogadtam, hogy visszamegyek Vas/Zala megyékbe motorral is. Ezt már csak az tetőzte, hogy a Silver Hawks MC Szombathelyen rendezi minden évben a motoros találkozóját, én meg sosem voltam ott (pedig máshol mindig számíthatok rájuk a bulizásban).
Már csodálkoztam is volna, ha nem jön közbe ezernyi akadályozó dolog, rezgett a léc, hogy kitolódik ez a túra is, erre a jászboldogházai találkozón R. meglepett egy Őrség térképpel. Mindezt úgy, hogy nem tudta, hogy gyűjtöm a regionális, helyi térképeket! Innentől kezdve nem volt menekvés, folyamatosan azt nézegettük neten, hogy mit nézzünk meg.
Indulás előtti napon elhatároztam, hogy megtankolom és felcuccolom a kékmotort, hogy ne aznap kelljen még ezzel is húzni az időt. Garázsnál kitártam az ajtót, kizártam a tárcsazárat, a kormányzárat, kulcs a helyére, belecsúsztam az ülésbe, kormányt elfordítva egyenesbe állítottam a Márit, behajtottam az oldaltámaszt, majd rápillantottam a kilométer-számlálóra: pontosan 23 km-t mentem az utolsó tankolás óta… Félelmetes, hogy mennyire szelektál az agyam már így, majdnem 30 évesen is! Otthon persze S. kiröhögött, mikor mondtam neki, milyen gyorsan tankoltam meg…
Másnap dzsekit a vállamra dobva ácsorogtam a troli megállójában, leírhatatlan érzés volt nézni a munkába siető embereket, miközben engem kb. 400 km-nyi felszabadult motorozás várt.
Miután kikecmeregtem Budapestről, húztam az irányt a 7-es, majd 8-as úton, hogy valahol Városlőd magasságában találkozzam R.-val, aki Győrből jött. Ajka-Bakonygyepesen, a benzinkúton sikerült a randi, onnantól már együtt folytattuk. Ott vettem észre, hogy lett egy potyautasom is (lepke).
Részegítő akácillatban mentünk Körmendig a 8-as úton, majd a 86-oson Zalalövőig. Egy újabb tankoláson kívül már csak Felsőjánosfán álltunk meg térképet nézni és kutyát simogatni. Innentől kezdve már helyben voltunk. Pankaszon megnéztük a szoknyás haranglábat meg az azt övező csodás rétet, ahol jelentkeztek nálunk a szmog-elvonás első jelei. Őriszentpéter érintésével lecsorogtunk először Velemérig az Árpádkori templom freskói, majd Szentgyörgyvölgyig a református templom festett fakazettái miatt. Ha már ott voltunk, lefotóztuk az egyik kódisállásos házat is. R. szeretett volna egy ZÖLD mázas kerámia kuglófformát, ezért megálltunk Csótár Rezső gerencsérnél, akinél ugyan nem volt ZÖLD mázas forma, de volt sok más szépség, így innentől azt teszteltük, hogy a Rezső által készített cseréptárgyak mennyire motorozásállóak. Jelentem: AZOK!
Visszafelé Magyarszombatfán végül csak találtunk ZÖLD kuflófformát, majd elkezdtünk azon aggódni, hogy majd hová rakjuk a házi sajtot, amit Szalafőn készültünk becserkészni.
Őriszentpéteren már muszáj volt ebédelni (kb. fél 4 körül), ezért a Bognár étteremben vércseként csaptunk le az étlapra. Szerettünk volna valami helyi ételt enni, azért hajdinás vargányalevest/pejslit, majd dödöllét sült hagymával, tejföllel rendeltünk. Volt némi dilemmánk a levesekkel kapcsolatban, így rendeltünk mindkettőt és a felénél cseréltünk. Igazság szerint már a levessel jóllaktunk, de az a dödölle annyira finom volt, hogy muszáj volt még abból is enni. Ennek persze meg is lett a böjtje, mert az őriszentpéteri román kori templomnál már eléggé elfogyott a lelkesedésünk, pedig nagyon szép kapuzata. Maradék erőnkből még átmotoroztunk Szalafőre. Itt pont lekéstük a pityerszeri szabadtéri néprajzi múzeum nyitva tartását. Azért körbesétáltuk, megvásároltuk az áhított kecskesajtot és indultunk Szombathelyre, ahol már várt bennünket a találkozó. Nem akartunk ugyanazon az úton menni, ezért Rönökön keresztül mentünk fel a 8-as útra, elhaladva a szépséges Hársas-tó mellett.

Folyt. köv.