Mobilmánia, PECSA

Egyszer már többé-kevésbé utaltam az amerikai Tom Robbins Olykor az kovgörl is elandalodhat című kultikus hippiregényére (Even Cowgirl Get the Blues, filmcíme a Néha a csajok is úgy vannak vele, főszerep: Uma Thurman). A könyv főhősnője a két extrahosszúságú hüvelyujja segítségével profi stoppossá válik, ami nekem elméleti síkon kamaszként nagyon bejött, de gyakorlatilag életemben csak egyszer stoppoltam. Ebben persze nem a normális méretű kezem akadályozott meg, hanem az, hogy a szüleimnél így is folyton kihúztam a gyufát a motormániámmal. Úgy éreztem, nem kell újabb ok, hogy legyen miért még több prédikációt hallgatnom jóanyámtól, akit azóta is utálja a motorom. Végül a P. Mobil köbölkúti koncertje (1996-97 tájékán) miatt döntöttem egyszer mégis úgy, hogy csak ezzel a módszerrel tudom elérni, hogy a nyári munkámból magamat elkönyörögve ott tombolhassak az első sorban. A 3 óra alatt (két ismerős kocsival) megtett 18 km cserébe nem győzött meg arról, hogy így kéne igazán kilométervadásszá válnom.
Azonban a fentiekből talán kiderül, hogy szeretem a P. Mobilt. Úgy még talán jobban, hogy az elmúlt évek nyűglődésein, haknizásain, tagcseréin felülemelkedve az egykori tagokból újraverbuládótt a csapat Mobilmánia néven. Zeffer András, Vikidál Gyula, Rudán Joe, Kékesi Bajnok László és haláláig Tunyogi Péter.
Legjobban most már úgy szeretem őket, ahogy 2009. április 30-én szóltak a Petőfi Csarnokban. Szenzációs, három szintes színpad, szép fények. Jessie Galante Band, Rock Band, Földes Hobo László (néhány dalát leszámítva konkrétan nem szeretem őt, de a Honfoglalás, az a Honfoglalás), Pálmai Zoltán, Németh Gábor, Herpai Sándor és Döme Dezső (a szívem is majdnem kiesett, amikor ők négyen elkezdtek dobolni, majd a végén beszállt az ötödik dobos is!), Echo quartett vonós lányai, majd Tunyogi Bernadett édesapja dzsekijében (a mikrofonjával valami gebasz lehetett, de az Újhaza végén nem csak az ő szeme nem maradt szárazon, pláne, amikor a dal végén leszaladt a színpadról sírva), a legvégén meg a Kétforintos dal... ha addig nem szerettem volna a P. Mobilt, akkor innentől kezdve biztosan. És nagyon.

Ja, amíg el nem felejtem: Vikidál még mindig a ROCKHANG (kvázi a lábai előtt ülve hallgattam, úgyhogy tuti)!