Némi kérdezősködés után bemotoroztunk az erdőbe, ahol a fák között magányosan áll a XIII. század végén épült késő román és kora gótikus stílusú templom.
Ahogy leparkoltunk, az idegenvezető pont kikísért két látogatót, majd széles mosollyal odafordult hozzánk: „Na végre, lányok!“ Összenéztünk R.-val. Az rendben van, hogy mi is így gondoltuk, de hogy még ezzel is fogadnak! Kiderült, hogy a néni nagyon szereti az odalátogató motorosokat, és megörült, hogy végre két nőnemű képviselte őket. Az örömködés után egyből mesélni kezdett a templomról, nekünk meg leesett az állunk, miután beléptünk az ajtón.
Először a freskók, melyeket Aquila János festett 1377 körül, majd a lenyűgöző fényjelenség miatt, melyről néni mesélt. A templom ablakai úgy vannak kialakítva, hogy a hajnali fény minden alakot vagy jelenetet akkor világít meg, amikor a naptár szerint ünnepe van. Így pl. december 6-án a Szent Miklóst ábrázoló freskóra esik a fénycsóva.
Szinte az egész templombelsőt falfestmények díszítik, melyek a korukhoz képest nagyon jó állapotban maradtak meg.
Mindez köszönhető annak, hogy valamikor a reformáció előtt vagy alatt az egészet lemeszelték, így az akkor is megvédte a képeket, amikor a templomnak még a tetőzete is eltűnt.
A temlomot kívülről 4 faragott kőfej díszíti.
Kívülről is látszódik, hogy csak a templom egyik oldalán vannak ablakok.
Sajnos ilyen rossz fényviszonyok között tudtam csak fotózni, de ez persze nem akadályozott meg abban, hogy tovább menjünk Szentgyörgyvölgybe... :)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése