A cseh borok szinte ihatatlanok, kivéve azok, melyek a morvaországi Mikulov környékén készültek. Ezzel minden egyes alkalommal szembesültem, amikor a 10 hónapos csehországi egyetemi üdülésem (izé, részképzésem) alatt alkoholizálni próbáltam, kiakasztva ezzel minden cseh pincért. Sikerült is ez alatt az időszak alatt legyűrnöm vagy 1 liter sört. Ennek fényében nagyon rákészültem a morva roséra, pláne, hogy Csehországból szállítmányoztam haza motoron, 5 napi sátorozós túracucc közé bepakolva. Talpas pohárba kitöltve szépséges fáradt rózsaszín volt, de belekortyolva mintha egy döglött egér fürdött volna meg benne...
... még szerencse, hogy a karácsonyi 12 éves füstös Connemara újra eszembe juttatta, hogy szeretem a (iszonyat drága) whiskey-t...:)
2009. január 1., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Hát, akkor cseh borok nélküli boldog új esztendőt kívánok neked :)))
Köszönöm szépem, Neked is boldogat, szépet! :)
Megjegyzés küldése