Pacal-túra

Néhány hete otthon jártam a családomnál, majd végigmotoroztam a megszokott körömöm a Párkány-Zselíz-Fegyvernek-Kisgyarmat-Párkány útvonalon. Főleg a Fegyvernek és Kisgyarmat közötti út a kedvencem, 25 kilométeren keresztül nincs más, csak pici falvak, csodás táj, szinte teljesen kihalt út, ahol úgy beleszoktam bambulni a látványba, hogy az felér egy jógázással is. Amikor felmerült a csajokkal való motorozás, egyből tudtam, hogy meg kell nekik is mutatnom. Valahol Peszektergenye környékén meguntam, hogy a baloldali tükröm már Pest óta szivatott a folytonos lefittyenésével, így megálltunk. Én szereltem, a csajok meg csak belefeküdtek a fűbe, meg élvezték, hogy itt büntetlenül lehetett le s föl motorozni bukó nélkül. Ipolyságnál átléptük a határt és egyből el is fordultunk Kemence felé. A helyi étteremben kishíján éhen haltunk, de majd másfél óra után csak megkaptuk a kajánkat három részletben. A finnyások innentől ne olvassanak tovább, mert I.-val adtunk az élvezeteknek is, és a pacalpörköltet juhtúrós sztrapacskával vegyítettük. Közben K. felvetette, hogy mi lenne, ha Kemencéről átmotoroznánk az erdőn keresztül Diósjenőre. Hűű, az az út! Fák, fák, fák, kanyarok, fák, fák és fák! Persze az erdőben is kellett kicsit pihennünk, így a túra nagy részében majdnem többet feküdtünk a fűben hülyéskedve, mint ültünk a motoron, pedig mentünk vagy 250 km-t.

K., megkaparintva a fénygépem sajnos nem talált jobb fotóalanyt... :)

Ráadásul lehagyta a képről kicsi motorkám kipufogóvégét is! :)